Hétfőn egy hétre visszatér a Bumeráng. A Music FM vezetősége ad teret és mikrofont Bochkor Gáboréknak, hogy elbúcsúzhassanak a hallgatóktól. A műsor stábja fizetség nélkül vállalta el a beugrást, Bochkor pedig most végre megszólal, és elmondja, mi zajlott le a kulisszák mögött az elmúlt zűrzavaros, nehéz hetekben.

Mikor kapott utoljára fizetést?

Bochkor Gábor: Négy hónapja.

Gondolom, nincsenek filléres gondjai, de ezt azért megérzi?

Sok pénzről van szó, nyilván megrendít a dolog, de a tartalékaimból néhány évig még ellennék. Más kérdés, hogy nem így tervezem a jövőt.

Nézzük először a múltat. Hogyan élte meg az elmúlt hónapokat?

Napi kapcsolatban voltam a Neo FM vezetőivel, a beavatottak közé tartoztam, így már tavasszal tudtam, hogy komoly gondok vannak. Május környékén sejtettem, hogy ebből akár nagy baj is lehet, aztán jött a reménysugár, a semmiből feltűnt egy új tulajdonos, aki egy forintért megvette a céget, és vállalta a bérek, és az adósságok fizetését.

Hittek ebben?

Nem értettem a konstrukciót, de optimisták voltunk, elkezdtünk újra élő adásokat adni. Aztán elfogyott a türelem, rájöttünk, hogy az új tulajdonos nem akar ebbe pénzt fektetni. Sok kollégának ennyi idő után már napi betevőre kellett volna a fizetése. Mi, akik nem alkalmazottak voltunk, hanem szerződésesek, felhívtuk a tulajdonos figyelmét, hogy stáb nélkül nem tudunk dolgozni, állítsák vissza az eredeti állapotot. Nem is reagáltak rá. Helyette olyan kommentárokat kaptunk, hogy „nem szeretjük az olyan embereket, akik csak a pénzért dolgoznak."

Akkor az új tulajdonossal még vannak rendezetlen ügyeik.

Hogyne, egy hitelező vagyok, akinek tartoznak. Med­veczky Mihály (a Neo FM új tulajdonosa – a szerk.) emellett megengedhetetlen hangott ütött meg a dolgo­zókkal szemben, egyszer fel is szólaltam, hogy nem a va­zal­lusaival beszél, hagyja ezt abba. Ha néha belehallgatunk a rádióba, szomorúan konstatáljuk: ilyen vezetés alatt nincs jövője.

Milyen érzés volt egy süllyedő hajó fedélzetén viccelődni reggelente?

Nagyon rossz, de minden szomorú történetben van valami komikum, a végén már kínunkban nevettünk. A visszajelzések szerint a hallgatók nem érezték, milyen lelkiállapotban voltunk. Az utolsó adás végtelenül szomorú volt, ugyanakkor meghatott az az összetartás, ami ez idő közben kialakult közöttünk. Éppen ezért keserűség sincs bennem. Folyamatosan elemeztünk, tervezgettünk. Voga átjött hozzánk borozni, annyit beszéltünk, hogy ott is aludt.


Boros Lajos már korábban eldöntötte, kiszáll a Bumerángból
Boros Lajos ezzel szemben azt mondta, megkönnyebbült.

Az ő helyzete picit más. Mi úgy voltunk vele, hogy elveszítjük az állásunkat, a megélhetésünket, a műsort, mindent, Lajos azonban lélekben már korábban felkészült erre. Ő a szép búcsú lehetőségét veszítette el.

Hogyan tovább, lesz még Bumeráng?

Őszintén mondom: nem tudom. Vannak tervek, amikről még nem beszélhetek, de egy-két héten belül okosabb leszek. Miután a Sláger Rádió megszűnt, két évbe telt, mire újra összeraktuk a Neóban a régi stábot. Most nagy az összetartás, közös terveken dolgozunk, de senkit nem akarunk ígéretekkel kábítani. Aki el tud helyezkedni, dolgozzon. Ha egyszer valamikor lesz egy új országos kereskedelmi rádió, a tulajdonosnak úgyis hozzájuk kell fordulnia, mert nincsenek jobbak a szakmában.

Sokáig lesz munkanélküli? Egyáltalán, el tudja képzelni az életét reggeli rádiózás nélkül?

Nem tudom, mit hoz a jövő. Az biztos, hogy jövő héten megyünk a Music FM-be. Már a Neo összeomlása előtt is gondolkodtam terveken. Biztosan lesz idő, amikor majd nem kérek a reggeli ébredésekből, de most még nem tartunk itt, szeretnék rádiózni.

Csodálkozom, hogy a többi rádió még nem csapott le az aranytojást tojó tyúkra.

Én nem. Ez egy drága produkció, ráadásul mindenkinek megvannak a saját emberei, műsorterve. Egy reggeli műsor beillesztése bonyolult dolog, sok rádiónál például fiatalabb hallgatóságot céloztak meg, nem illünk a képbe. 20 év tapasztalattal én is azt mondom, nagyon meg kell néznünk, hogy melyik rádióhoz megyünk el.

Állítólag a TV2 Mokka műsorával is tárgyalt.

Ezt én a redőnyösömtől hallottam először, küldött egy sms-t, hogy én vagyok a rá­diózás királya, de legalább most már tudja, hova megyek. Felhívtam, hogy én is megtudjam, mi vár rám. Nem beszéltem erről a TV2-vel.

Nem akar televíziózni?

Felmerült az is, hogy tévében adjuk a Bumerángot, de amúgy a képernyő nem vonz annyira. Túl sok olyan műsorban szerepeltem, amit nem élveztem. A Csaó Darwin például siker volt, de utáltam. Ugyanakkor a Buzera bebukott, azt meg élveztem. A rádióban az a jó, hogy kevesen szólnak bele a dolgodba, ha jó vagy, te vagy jó, ha buksz, te buksz.

A párja, Várkonyi Andrea hogyan viselte az elmúlt hetek hullámvölgyeit?

Andival minden kérdést megbeszélünk egymással. Ha neki öröme, bánata van a TV2-ben, ő is elmondja nekem. Most annyit fűzött hozzá az egészhez, hogy le a kalappal, milyen összetartóan, méltósággal csináltuk végig ezt az egészet. Elmentünk nyaralni, Toscanában barátokkal kibéreltünk egy házat, aztán néhány nap skó­ciai viszkikóstolás következett. Az utazásokat nem mérgezte meg ez az egész ügy.

Nóra, a kislányuk felfogott-e bármit az egészből?

Hogyne, leültünk vele, elmondtuk, hogy apa most egy darabig nem fog dolgozni, de minden rendben van. Ő visszakapta az apukáját, reggelente átszökik az ágyunkba, és a karomat puszilgatja. Ez azért jó érzés.

forrás: Vasárnapi Blikk